egy régi törzshallgatónk osztja meg személyes történetét, melyben vannak olyan motívumok, amelyekre én is ráismerek egy jelenlegi multis projektem kapcsán.
amennyiben te is szeretnéd – akár név nélkül – megosztani a kiégés-felépülés történeted vagy a munka világával kapcsolatos megvilágosodásod részleteit, írj a halottnakacoach@gmail.com email címre! köszönöm – andrás
fogadjátok szeretettel és kommentben írjátok meg a véleményeteket!
Egy tapasztalatomat szeretném veletek megosztani.
Azon “szerencsések” közé tartozom, akik szülés után nem tudtak visszamenni a munkahelyükre. Vállalkozásba kezdtem, amely kapcsán még most is nagyon motivált vagyok. Induló vállalkozásként természetesen megörültem egy tíz hetes projektnek, ami ugyan nem vág témába, de pénzt hoz a házhoz.
Az előzetes egyeztetések alapján úgy tűnt, hogy nem fog annyira leterhelni a projekt, de sajnos nem így lett. Egy nagy multi cég miniprojektjéhez kerestek bedolgozókat. Azért osztom ezt meg veletek, mert most tartunk a projekt felénél, és én már teljesen ki vagyok tőle. Az az igazság, hogy nem vagyok ehhez elég pszichopata…
Ugyanazt a fajta nyomást érzem magamon, amit korábban a multiban tapasztaltam. Mondjuk akkor legalább éreztem, hogy más dolgok kompenzálnak, most jobban egyedül érzem magam a teherrel.
Hogy miben ugyanaz a két helyzet? A száraz személytelensége a dolgoknak, a ködös célok, amiért dolgozni kell. Az, hogy olyasvalaki magyarázza, hogy milyen nagyon fontos valami, akivel nem tudok egyetérteni, mert vagy tényleg nincs igaza, vagy nincs hozzáférésem az indokokhoz, a miértekhez. Hogy a tervezés és a kivitelezés olyan messze kerültek egymástól, hogy egyik vége sem tud kommunikálni a másikkal, és ez persze sok kérdést vet fel, amiket senki nem tud megválaszolni. Ezekre maximum a leszarom tabletta működik.
A seamless shit (folyamatos, vég nélküli szarfolyam – a szerk.) érzése, hogy mindegy, kész leszek-e egy fázissal időben, a következő callon így is úgy is egy újabb érthetetlen tennivaló-csomagot kapok.
Tíz hét, fix projekt, vége lesz, ez az, ami életben tart. De ma pl. négykor felébredtem a gyerek mocorgására, és azóta nem tudok visszaaludni.
Egy csomó más dolgom volna, amiket belül fontosabbnak érzek. Jövő héten lesz egy online előadás, amiben én vagyok az egyik fellépő, mítoszokat mesélünk. Nagyon nehéz készülni rá, mert érzelmileg leterhel ez a munka, illetve megvisel, hogy épp emiatt nincs időm a többi tennivalómra, amik napról napra egyre jobban a körmömre égnek.
Muszáj lesz kipróbálnom, hogy mi történik, ha lemaradok ezzel a projektmunkával… döntenem kell, mi a fontosabb! A vállalkozásom, amiben hiszek, a műsor, amiben szintén hiszek, vagy ez a projekt, amiben nem hiszek?
Olyan fura az egész, nagyon nehéz megfogni, miért nem jó ez a meló, és ha érveket keresek, rinyálásnak tűnik a panaszkodásom. Hiszen csak tíz hét, hiszen csak ezt meg azt kell a következő callig megcsinálni, hiszen nem baj, ha hibázom, hiszen…
De közben meg mégis leköti a gondolataimat, szervezést igényel, és olyan rendszerekben kell dolgoznom, amiket egyszerűen rossz használni. Jó lesz már, ha vége lesz, komoly tanulópénz ez most nekem.
Ha vezetők vagytok, tanuljatok belőle mindenképpen!
szerintetek mi ebből a tanulság vállalkozói oldalon és a multis vezető szempontjából?
halottnak a coach 