019. haC [kispálya]: a hős útja

érezted már valaha, hogy nem találod az utad? egy nagyon jó térképet mutatok be ebben az adásban.

a műsor megtalálható a youtube-on és számos más ismert podcast lejátszón is. ínyenceknek pedig itt a vegytiszta RSS feed.

Miután 43 évesen hátat fordítottam a jól fizető, viszonylag magas társadalmi státuszt biztosító pénzügyes karrieremnek sokan aggódni kezdtek értem. Többen kívánták nekem a legjobb szándékkal, hogy találjam meg az utamat!

Ezek szerint én elvesztettem az utam?

Valami azt súgja, hogy sokan nem vagyunk tisztában azzal, mi a mi utunk, mit jelent úton lenni.

Szerintem valójában arra gondolnak, akik ezt kívánják, hogy érjem el a célomat. Ami mi is? Boldogság? De mikor leszek boldog? majd , amikor egyszer a jövőben elérem a célom és pont olyan házam, kocsim, gyerekem, életem lesz, amit elképzeltem magamnak a társadalom által a fejünkbe töltött program alapján? Majd akkor amikor 58 évesen, ősz halántékkal, világos, búzavirág kék pulcsiban, és fehér ingben az ízléses házam tornácán ülve nézem a gyönyörű, frissen nyírt zöld füvön az unokáimat szappanbuborékokat fújni, amin megcsillan a lemenő nap sugara. Közben a feleségem – aki szintén nagyon jól tartja magát – szeretetteljes mosollyal rám pillant és elismerően megszorítja a vállamat. A golden retriverünk pedig elégedetten fújtat és leheveredik a lábamnál.

Mindenkinek más az útja. Van akié inspirálóbb, és van akié kevésbé. valaki már gyerekkorában tudja mi akar lenni, és töretlenül, sikeresen megvalósítja az álmát. más az élete során többször irányt vált akár kényszerűségből, akár saját elhatározásból.

A bölcsek szerint minden út jó, amíg mozgásban vagyunk.

Azt tartanám a legnagyobb tragédiának, ha megrekednék egy olyan élethelyzetben, ami méltatlan hozzám, ahol boldogtalan vagyok. Amikor megállunk az utunkon – akárhogyan kanyarog is, akárhová vezet is: az a halál. A félelem a változástól: halál.

Hány élő halottat ismersz? Akik darálják a mindennapjaikat, de nem haladnak semerre? Akik a szó fiziológiai értelmében élnek, de a lelkük már régen halott.

Nem tudom, ismered-e Kígyós Éva: A hős útja című írását, amit több segítő is használ arra, hogy megtalálja az úton lévő vándor jelenlegi helyét, és felkészítse őt a következő szakaszokra.

A háttérsztori szerint a 70-es években a Walt Disney Filmstúdió kutatómunkával bízta meg Christopher Vogler forgatókönyvírót. A Stúdió managementje arra szeretett volna választ kapni, hogy mitől válik egy film kasszasikerré? Milyen azonosság vagy hasonlóság van azokban a filmekben, amiket az emberek újra és újra megnéznek? Voglernek ren­delkezésére álltak a sikeres, és bukásnak számí­tó filmek forgatókönyvei.

Rendkívül hosszas elemző munkával próbált összefüggéseket talál­ni a történelmi kor, a látványosság, a valósághű­ség, a fantázia, a hőstípus és a műfaj vonatkozá­-sában. De a kutatása ebben az irányban nem hozott értelmezhető eredményeket. Ekkor for­dult a történetek mélyebb tartalma felé. Népi le­gendákat, mitikus történeteket tanulmányozott, de így sem talált olyan összefüggést, ami valami­lyen magyarázatot adhatott volna egy film fo­gadtatására. Viszont ekkor kezébe került Joseph Campbell „Az ezerarcú hős” című könyve. Ek­kor, az 1980-as években Campbell már elismert amerikai filozófus volt, aki hitte és vallotta, hogy az emberiséget sokkal szorosabb szálak fűzik egymáshoz, mint amit napjainkban tapasztalni le­het. A különböző népek közös szellemi gyökereit szerette volna megtalálni a mítoszaikban. Köny­vében a nagy ősi kultúrák mitikus történeteit ele­mezve arra a következtetésre jutott, hogy mind­egyikben a hős egy jellegzetes életutat járt be.

Valójában éppen attól vált hőssé, hogy adott élethelyzetében képes volt változni. Ezt az utat Campbell 19 lépésben írta le. Vogler képzeletét megragadta ez a magasabb rendű emberi életút­elemzés, és most ennek fényében vizsgálta újra a forgatókönyveket. Rájött, hogy megtalálta, amit keresett. Campbell 19 lépéses hős útját 12 lé­pésre redukálta, és bizonyította, hogy azok a filmek hoznak nagy kasszasikert, ahol a hős, füg­getlenül attól, hogy jelentős, különleges ember, vagy egy teljesen hétköznapi lény, végigjárja ezt az utat. Vogler 1985-ben 7 oldalas tanulmányt ír a Walt Disney Stúdiónak, ami azóta is, Holly­wood egyik fontos iránymutatója.

Nos nézzük, mi ez a 12 lépés, vagyis a hős útja:

A hős útja

1) A hétköznapi világ

2) Új dologra, „kalandra” hívás

3) A hívás visszautasítása

4) Találkozás a mentorral

5) 1 .próba: A küszöb átlépése

6) Szövetségesek, ellenfelek

7) A belső barlang megközelítése

8) A legnagyobb megpróbáltatás

9) A jutalom

10) A visszaút

11) Az áldozat

12) Visszatérés az elixírrel

1. A hétköznapi világ

A szereplőket általában a hétköznapi világuk­ban ismerjük meg. A film bemutatja a környeze­tet, tájékoztat a történelmi időről, a kultúráról, és arról, hogy milyen helyet foglal el ebben a hős. Megtudjuk hogyan viszonyul saját életéhez, milyen nehézségei, örömei, vágyai vannak. Megismerjük a fontosabb kapcsolataikat is.

Az élete a mindennapok monoton tevékeny­ségeiben telik, kialakult szokásai, nézetei uralják.

2  Új dologra, kalandra hívás

Ebbe a megszokott életbe valami új érkezik. Egy új ismeret, új élmény, új érzés, valami vá­gyakozás egy hiányzó dolog iránt. Egy sejtés, egy intuíció egy egészen új lehetőség képe. Az is előfordul, hogy a hős teljesen véletlenül kevere­dik bele egy tőle idegen történésbe. Megfogal­mazódik a hősben egy gondolat, vagy érzés arra, hogy élete konfliktusaiból van kiút, ha mást gondol, mást érez, és mást tesz, mint amit szo­kott. Feldereng benne, hogy talán lehetne az élete más, szebb, jobb, és annál, ahogyan él, sokkal értékesebb lehetőségei is vannak. De mi­vel még soha nem próbálta, már a gondolat is riasztó, idegen. A megszokott, kipróbált helyett a bizonytalan, a kiszámíthatatlan felé vonzza.

3. A hívás visszautasítása

Általános emberi tulajdonság, hogy félünk az ismeretlentől. Rettegünk a kétes kimenetelű lehetőségektől. Így a hő­sök is leggyakrabban elutasítják a hívást. Meg­próbálnak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Úgy érzik, hogy félreértettek valamit, vagy igyekeznek kitörölni a tudatukból, mind­azt, amit a hívás jelent.

4.  Találkozás a mentorral

Amikor a hős elmenekül a hívás elől, és meg­próbálja folytatni a hétköznapi életét úgy, mint­ha mi sem történt volna, a hívás hangja felerő­södik.

Ekkor életébe belép valami új dolog: a következő lépés az úton. A találkozás a mentor­ral megfogalmazás olyasmit sejtet, hogy a to­vábblépéshez egy emberrel, egy tanítóval kell találkozni. De ez a helyzet nem csupán erre a lehetőségre korlátozódik.

A hősnek a tisztán látáshoz, a helyes döntés meghozásához segítséget adhat egy újabb érte­sülés, a hétköznapi életében történő változás, újabb problémák megjelenése, akár egy beteg­ség kialakulása is. Itt megemlíteném a kiégést, a krízist, a válságot, amiről sokat szoktam beszélni, mert hiszem azt, hogy ez remek lehetőséget jelent a változtatáshoz.

Persze a továbblépést segítő erő lehet egy új emberi találkozás is.

5. Első próba, a küszöb átlépése

Itt a hős már elkötelezi magát az útra. Eddig még gondolhatta úgy, hogy visszafordulhat, ma­radhat minden a régiben. Most azonban megtesz valamit, ami a régi világának gyakran hamis egyensúlyát felborítja, és már nincs visszaút.

Át­lép azon a küszöbön, ami eddigi élete határát je­lentette. Talán úgy lehetne szemléltetni, hogy ha magunk elé képzelünk egy olyan tájat, ahol egy nagyon mély, és éppen az átugorhatóság ha­tárán lévő szakadék osztja ketté a vidéket. A hős eddigi élete kizárólag a szakadék egyik oldalán zajlott. Ennek körülményeit, adottságait, lehe­tőségeit teljesen kiismerte. Nem probléma men­tes ez az élet, de ismeretei alapján úgy érzi, hogy kiszámítható, nem okoz meglepetéseket. Aztán gondja adódik, és a szakadék szélén sétálva úgy tűnik, hogy a túloldalon ilyen probléma nincs.

Szinte hívja ez a másik oldal, de hogyan jusson át? Nincs biztosítéka rá, hogy képes átugrani. A kételyek és a félelmek nem engedik dönteni.

De ha a problémája nő, és egyre jobban szorítja, egy napon elhatározza, hogy ugrik. A küszöb át­lépése az a pillanat, amikor elrugaszkodik, és a szakadék fölé kerül. Torokszorító élmény.

Ah­hoz, hogy ezt megtegye, előtte át kell esnie egy próbatételen: Saját erejéből ki kell égetnie magából a félelmet, a kishitűséget, az alacsony önbecsülést. Rá kell bíznia magát a megérzésére, a hitére. Szinte ki kell tépnie ma­gát a lehúzó okoskodásból, és bíznia magában, hogy az új körülmények között képes lesz felépí­teni magasabb rendű életét.

6. Szövetségesek és ellenfelek

A küszöb átlépése után, ami leggyakrabban ott zajlik, ahol az eddigi élete is folyt, a hős kö­rül változik a világ. A kisebb vagy nagyobb kö­zösség tagjai természetesen észreveszik, hogy valami történt, és azonnal reagálnak erre. Álta­lában azok, akik nem mernek megtenni valami hasonlót, ellenségekké válnak. Kritizálják, néha a józan eszét is kétségbe vonják, kiközösítik. Fontos ez számukra, hiszen csak a hős elbukása hozná meg nekik azt az érzést, hogy ők döntöt­tek jól, amikor nem tettek ilyen lépéseket. De azok, akik már tettek hasonlót, néha váratlanul szövetségessé válnak. Érzelmi és erkölcsi támo­gatást adnak a hősnek.

A szövetségesek és az ellenfelek úgy tűnik kül­ső megítéléseket közvetítenek a hős felé. Ezek a vélemények attól válnak fájdalmassá, hogy leg­többször a hős belső vívódásának hangjai. Már a túloldalon van, de most meg kell találnia a sa­ját útját.

Ezen a senki földjén állás gyakran a legsöté­tebb óra. Már vége a réginek, de nem kezdődött el az új. Az utolsó pont, ahonnan még kétfelé vezet az út. Vissza lehet térni a régi hétközna­pokba egy fájdalmas bukás emlékével vagy el lehet indulni előre egy ingoványosnak látszó talajon.

7. A belső barlang megközelítése

Az események erre az időre már gyakran fel­gyorsulnak, új feladatokkal kerül szembe a hős, hogy ezeket a már megtett út tanulságai alapján, új módon oldja meg. Új képességeket kell kifej­lesztenie magában, gyakran rövid idő alatt.

Saját belső lehetőségeit kell jobban megis­mernie, hogy meglássa az előtte lévő útban azt az életfeladatát, amerre eddigi élete terelte.

Az útnak ezen a szakaszán már uralnia kell fé­lelmeit, bizonytalanságait. Képessé kell válnia új életstratégia elkészítésére.

8. A legnagyobb megpróbáltatás

Az új út tetőpontja, mert itt már az új tulaj­donságok, képességek próbája történik meg. Vagyis a tett végrehajtása, amiért az egész út tör­tént. A hosszas készülődés után a hős végrehajt vala­mit, ami teljesen megváltoztatja a régi személyi­ségét.

Bajnokká válhat, elérheti az erkölcsi sikert, de ehhez a lépcsőhöz kapcsolódik a halál is. A változás önmagában is a régi halála, de fil­mekben előfordul a hős dicső halála is, ha a dra­maturgia úgy kívánja.

9. A jutalom

Valami olyasmit kap meg a hős, ami számára nagyon értékes. Ez lehet egy materiális kincs, vagy valami­lyen lelki szükséglet kielégítése. A jutalom eléré­séhez mindig kapcsolódik valamilyen bölcses­ség. Az eredmény segíti a hőst, hogy jobban rálásson a megelőző életére, hogy összefüggése­ket találjon.

A filmekben gyakran itt van a happyend. Kü­lönösen az amerikai filmekben szeretik itt befe­jezni a történetet. Ettől gyakran a jó filmek is elveszítik maradandóvá válásukat. Mert a né­zőkben feltámad egy hiányérzet. Igen, a hősnek sikerült, de mit kezd vele?

10.      Visszatérés

Pontosan ez a hős útjának a következő lépcső­foka. Mit kezd a személyes sikerével? Képes-e látni, hogy lényeges változások történtek benne? Tudja-e, hogy új tudását nem tarthatja meg ma­gának, hanem eredeti életkörülményeiben kell alkalmazni?

11.    Az áldozat

A szereplő attól válik valódi hőssé, ha megte­szi ezt a lépést. Azt a döntést kell meghoznia, hogy eredeti életkörülményeibe, kapcsolataiba beviszi azt az új minőséget, amit az útján elsajá­tított.

Gyakran nehéz megtenni ezt. Az ember úgy gondolja, hogy mindenki küzdjön saját ma­gáért, amiért én megharcoltam, az az enyém. Az ilyen gondolkodás ezen az úton a visszacsúszást jelenti. Mivégre volt az út, ha nem a fejlődést szolgálta?  ha a végén újra a személyiség kicsi­nyes, önös szemlélete vezeti a hőst? A teljes utat befejezését a következő, legutolsó lépcső jelenti.

12. Visszatérés az elixírrel

Nem a jutalommal, hanem a jutalomban lévő elixírrel való visszatérés teszi teljessé a hős útját. A fejlődés, amit az útja során megélt, nem lehet öncélú.

Egész közösségének életébe hozhat változáso­kat az ő változása. Példája másoknak is adhat erőt.

Vajon mi, átlagemberek miért akarjuk éppen ezeket a filmeket látni? Mit mozgatnak meg bennünk? Miért ezek a történetek vezetnek katarzishoz?

Ha visszagondolunk arra, hogy a kiinduló­pont az ősi mítoszok elemzése volt, akkor fel kell tételeznünk, hogy a mitikus történetek magukba foglalták azt a szellemi törvényt, amely az embe­ri élet legfontosabb irányítója, és munkál ben­nünk, még akkor is, ha nincs róla tudásunk.

Nem csupán az ősi hősök, a történelmet formá­ló nagy emberek, drámák és filmek szereplőinek a sorsa ez, hanem valamennyiünké.

Az a lényeg, hogy úton legyünk, és élvezzük magát az utazást!

Ja és a záró kérdés: TE melyik fázisnál tartasz az utadon a 12-ből?

Hírdetés